Dec- és hóemberek

Felépültünk az influenzából, végre Fló is jobban van, s jobban alszik, remélhetőleg hamarost megint a saját ágyában. A fiúk rászoktak a félnyolcig alvásra, és a későn ágybabújásra, ma is félnyolcig kuruttyoltak. Mindegyik nagyon édes, kisebb szpséghibákkal persze:
Szeb: egyre "nagyfiúbb", lehet vele viccelődni, meg beszélgetni, csak néha veszíti el fejét. Máté: ő most éli "dackorszakát", és mindenre azt mondja, hogy "nem", folyton visít, rögtön elveszti a fejét, ha valami nem sikerül, vagy nem úgy van, ahogy ő akarja. Rémes tud lenni néha...A vécézés azonban remekül megy. Az evés: nem annyira. Ebben is ő akar irányítani. Sokszor szegény éhesen megy aludni, mert dacból ellőki a kajáját. Aztán reggelire befalja a fél konyhát. Fló: ő egy angyal, legalábbis a két fiú után kétségkívül úgy tűnik. Imádom, hihi, egészen bele vagyok "zúgva". Egyrészt csodaszép, noéspersze, hiperokos. Mindent nagyon gyorsan felcsippant. Eddig azt hittem, a fik is gyorsan tanultak, de Flóra túltesz rajtuk. Sokat eszik, szeret egyedül játszani, pakolgat ebbe-abba, utánozza, amit mondunk, tapsol, integet,  mutogat, és azt mondja, "ttt". Az alvás is jól megy: tejecske után letesszük, magátüól elalszik, aztán csak egyszer kér enni, vagy egszer sem. Persze egy-egy betegség mindent felborí. Most éppen újratanulja az alvás mesterségét. Imád autókkal játszani, nincs is babája, csak egy kis nagyonpuha plüssbirkája, amit karácsonyra kapott, és amit nagyon szeret. A fiókkal is játszik, bár ennek ők nem nagyon örülnek, hihi. Szebi szokott vele játszani leginkább: csiklandozza, eteti néha, vagy segít tisztába tenni. Máté leginkább féltékeny.