Szeb, Máté, Fló

Naplószerű, amibe csak nagyritkán van időnk írni

Thursday, February 07, 2008

Apátlanul

Davidhiányban szenvedünk, már egy hete, hogy elutazotta gaz, és csak ma éjjel jön haza. Orlandóba vitte munkája, ahol éjt-nappallá téve buliztak munkatársaival. Állítólag dolgoztak is, de az elmondottakból ítélve én ezt kizártnak tartom. Én mindenesetre már a végemet járom, ami ezt a terhességet illeti, így a tegnap érkezett 30 centinyi hó igencsak megviselte lelki és testi békémet. Szánkóval kölzlekedtünk, márminthogy Sebi úrfi, én meg húztam, vontam szakadatlan. Rettenet hóvihar tombolt tegnap egész délután, meg éjszaka, így reggelre az egész világ teljesen átalakult. Csodaszép lett, de kölzlekedni egyáltalán nem volt lehetséges, legalábbis nem egy tízkilós pocakkal.
Sebbencs jól érzi magát az új bébicsősznél, akit úgyahogy barátnénak is lehetne nevezni, legalábbis a kanadai viszonylatok szerint. Aranyos nőci, nyár óta ismerjük egymást, de csak most vetemedett arra, hogy kisfia mellett egy másik gyerekre is vigyázzon félállásban. A fiúk majdnem egyidősek, és elég jól elvannak egymással. Együtt még nem játszanak, viszont keveset czivakodnak, ami eléggé bíztató. Ráadást a házuk is közel van, mindössze 10 perecnyi terhes, és öt perecnyi terhetlen járóföldre. Eleddig ezzel a megoldással vagyunk mindannyian a legelégedettebbek, fiamat szeretik, ő is örül, amikor odaviszem, és alig bírom rávenni, hogy hazajöjjön. Ha minden jól megy, Sebi a kistesó születése után is járni fog ide, hogy neki se legyen olyan unalmas, meg hogy nekem se legyen eleinte olyan nagyon megterhelő. Aztán majd megláttyuk.
Hétfőn ittjártak az anyósék, és elmentünk egy japán étterembe, ahol fény derült kisfiunk keleti ízlésvilágára. Mindenbe belekóstolt, amit eléje tettünk, sőt, még a pálcikákkal is megtróbált enni. Kedvence a rizsgolyó, amit én gyártok neki a ragadós-tapadós rizsből. Meg az avokádó, meg a lazac, meg mindenféle földi jó. Itthon perke még mindig nem eszik sokat, de azért egyre több mindent megkóstol. Továbbra is a kibújó fogakra kenjük a dolgot, de már kezdünk gyanússá válni, mert ez már így megy vagy másfél éve...Nincs is ennyi foga ennek a gyereknek.

1 Comments:

Blogger zz said...

Szia Évi!

Visszaolvastam és elképedtem, hogy már mekkora (mennyire okos és gyönyörű) a nagyfiatok és a kicsi is mindjárt idekinn.
Puszillak, soksok erőt és boldogságot kívánok nektek!
zsu

10:31 AM  

Post a Comment

<< Home