Novemberi örömhírek

A fogfájásnak vége, legalábbis egyelőre. Fiunk már két napja vidám és boldog, tele energiával, majkicsattan. Ilyen ni:

Másik örömhír az az, hogy ma először sikerült napközben elaludnia a kiságyában. Mindenféle sírás és sétáltatás nélkül. Három autó és 9 állatka társaságában, melyek között 4 maci, 1 majom, 1 béka, 1 tigris, 1 malacka és egy kacsa található.

Tegnap volt David születésnapja, és 17 hónapja először együtt elmentünk vacsizni. Demilyen jót, hm vadat, halat, s mijófalat. A három nagyszülő meg itthon vigyázott Szebire, ígyni:

És a nap végére ilyen fáradt lett a lelkem. A teherautót még az ágyban sem engedte el, s emiatt, nagymamája elmondása szerint, kétszer is felébredt. Mer jól beleverte a fejit.

Anyával hétfőn elmentünk a Niagara-vízeséshez, ami ugyancsal lenyűgözte. Majd jöttek a pillangók, a lepkeházban. Hej, megannyi csoda, kár, hogy a tényképezőnket itthon hagytuk...

Angliába való visszaköltözködésünk immár kezd bizonyossá válni. Igen, bizony,eddig eltitkoltam, de mostmár nemlehet. Csak megszülessék ez a kisporonty, aki minduntalan rugdos, mostis éppen, s már megyünk is. Tán jövő nyáron. Addig rengeteget kell tervezni és szervezni és okoskodni, de anya megígérte, hogy rá akkoris számíthatunk, ami óriási segítség lenne. Még nemtuggyuk, hová, mikor, s hogy Davidnek milesz a munkája. Node.