Egy nemnagyonjó nap

Ma végre megszületett David hugnak, Kayleenek kislánya. Két héttel később, mint kellett volna, dehát neki senki nem szólt! Meglepetés lett eléggé a dolog, mert kisfiúra számítottak az előzetes ultrahangos vizsgálatok alapján. Namindegy, a lényeg, hogy a világrajött. Énmeg úgy elérzékenyültem...egészen babamániás lettem. Dehát.
Szebinek nehéz napja volt. Nem aluttt el ebéd után, pedig Jennél nagyon elfáradt. Azé nem aludt el, mert kakit gyártott, s ilyenkor nem alszik el. És ez nem is volna baj, hiszen ilyenkor hamarabb bújik este ágyba, viszontagság a délután iszonyúan nehéz vele. Mert rettenetesen fáradt, és csak csetlik-botlik, és túlérzékenyen reagál mindenre, és bizony az ember idegzete ugyancsak megpróbáltatik. A mai eset különösen idegölőre sikeredett, azért aztán Daviddel most borozunk....a csoki már elfogyott :)
Elkezdtünk házatszépłtgetni, hogy a vevőknek minél jobban tessék. Egy pár héten belül ugyanis eladjuk. Mostmár komolyan készülünk a költözésre: ezer dolgot kell elintézni ,megszervezni, lefoglalni, felkutatni. Be vagyunk sózva, mint a füstöltszalonna. Sebi már majdnem meg tudja mutatni a térképen, holvan Anglia, meg Magyarország, bár leginkább Indiát mutogatja, mert az lila a térképünkön, s az neki a kedvenc színe.
Holnap jön Ferenc, aki fordító, s itt lesz nálunk egy darabig. Csövedzik. Hoz nekem Balatonszeletet, meg kiflit, Sebinek könyveket, Davidnek bort. Jajdejó!