Augusztusz

Sokmindent kell összefogalalódzni: kéztörést, nyaralást, mekkfázást, s megújult angliai terveket.
Előszöris a kéztörés. Egy nappal a nyaralás előtt rötént, Sebi leesett a lépcsőről, nem nagyot, de bután, s csuklója megrepedt. A sürgősségi osztályra kell ilyenkor menni, ami csak a nevében jelent azonnali ellátást, mert amúgy rá kell szánni egy napot is. Két gyerekkel egész jó kis túlélőtábor. Nem volt komoly a törés szerencsére, de azért gipszelni kellett. Három hétig volt piros és mozdulatlan Sebőnk karja, merthogy a színét is megválaszthatta, s neki a piros teccett.
Ezután jütt a nyaralás, ami elég borzadályra kerekedett, mert végig ott volt velnünk David anyukája, apukája. Ez utóbbi nem okozott volna gondot, hanem ám az előbbi... Jajj, de senyvedtem! Ezek az anyósok! Mostmár értem a sok anyósvicc kialakulásának szükségességét,elengedhetetlenségét és indokoltságát.
No, aztán Sebivel votlak alvásügyi galibáink is, de egyelőre sikerült javítani a helyzeten.
Aztán mekkbetegedett, elkapta barátjának nyavajáját, és köhögött, lázadozott. Aztán babóca is elkapta, s mostmeg ő köhécsel szegény.
Autós kiruccanásaink életveszélyesek. Rám nézve legalább. A gyerekek kiidegelnek. Velük ülök hátul, így kicsit jobb a helyzet, de így is vagy az egyik, vagy a másik üvölt. Aztén meg én...
Képek is jönnek, biza, de most jóéccakát nekem, hadaluggyak mán, na!