A Nagy Változás

Bocifülű ma kéthónapos. Pár napja – midőn éppen bevégezte nyolcadik hetét – drasztikus, ámde mégoly örömteli változásokat üdvözölhettünk csemeténk viselkedésében. Péntekről szombatra virradóra abbahagyta a szakadatlan bömbölészést, a vígasztalhatatlan sírást-rívást, és áttért a nagyfiús nézelődős-beszélgetős életvitelre. Szüleinek őszinte örömére. Nincs többé szívet szaggató rikács a napnak végén, a sétaközben felüvöltő Sebisziréna végre a múlté. Azóta kedvet kapott a csendes szemlélődésre, és amikor megelégeli valamelyik kedvenc mackójának nézegetését, nem kezd legott patáliázni, hanem szépen komótosan, apránként tudatja velünk, hogy valami nincs rendjén. Így aztán van időnk reagálni, és csírájában elfojtani fiunk bánatát. Minő különbség! Ég és föld!
A másik nagyszerű változás az, hogy szinte az egész iccakát átalussza. Több órán át tartó vacsizás után kilenc körül álomba zuhan, és 4-ig vagy 5-ig fel sem ébred. Persze anyócájának ez csak részben örömteli, mert a tejcsarnokokban s kereslet hiányában túltermelési válság alakul . Aztán meg napközben is alakulik már valamiféle rend- és békeféleség: kétszeri nagyszunya és sok apró villámbóbis. Nagyszerű, remélem, nem kiabálom el.
David most három hétig dolgozik, de szerencsére minden potenciális vevő és ügyfél szabadságon van, így nem kell sokmindent csinálnia. Ma például elmentünk a törzshelyünknek kinevezett ír korcsmába ebédelni, bár kicsit cidriztem, hogy felébred őkelme, és szoptathatom ottan, az étterem közepén. Igaz, már háromszor is szopizott nyilvános helyen, de én még mindig nem tudok igazán ellazulni ilyen helyzetekben. De azért lassan majdcsak...