Bolondokok napja

Mateo/Máté végre megszületetett. Március 17-én, két órányi vajúdás után, aránylag gyorsan, s egyből bele ágyunkba, amit azóta is kiskirályként ural. Asszem, születésekor 3,5 kiló és 51 centi volt, de ezekben az adatokban sosem vagyok biztos. Sebinél sokkal erősebb-vaskosabb a kiskölök, és rengeteget eszik/kakil/alszik. Szóval jógyerek. Szerintünk rettentően hasonlít bátyójára: legalábbis a szája, orra, szeme ugyanolyan. Egyedül a fejformájában mutatkozik némi eltérés, nomeg a hajviselet terén. Ez utóbbi egyelőre barna, rövid, és az egész fejit beboríttya.
Sebi is jól bírja a gyűrődést. Folyton-folyvást puszilgatja Mátét, és vigyorog rá, de sajna, etetni is próbálja nagylelkűen, s ezért mindig résen kell lennünk. Hálisten, mióta négyen vagyunk, átalussza az éjszakákat, és délutánonként is jókat szunnyant. Reggelente továbbra is visszük az "oviba", így télleg van időnk bőven mindenre.
David hétfőtől gyesen vagy min van, ami isteni. Rengeteg a tennivalónk, mert egy jóideje már mindent elsumákolunk, de azért jut időnk egymásra is.
No, de jöjjönek a képek. Ím:

Máté bábánk, Marlene karjaiban, anyja orrával a háttérben

Kétnaposcsibe

Beájulva

Gyereközön, avagy az unokatestvérek látogatása