Képekek

Nagyfába vágtuka: gondolván, ennél rosszabb már nem lehet, elhatároztuk, Flót áttelepítjük a rácsos ágyából a kiságyba méghozzá a fiúk szobájába bele. Pénteken Szebivel - vagy inkább Szebi segítsége ellenére - sikerült összeállítani az ágyat, ami korábban Szebié volt. Aztán néámi rendezgetés következett, és végre betudzsmákoltuk az ágyikót a szobába. Nagy volt az izgalom, a fiúk alig várták, hogy Flóval aludhassanak. Fló véleményét ezügyben homály fedi.
Az első pár este nem volt könnyű: Fló lefeküdt ugyan, de mindig kirohangált birkáival kezében, és jött volna át a szobánkba. A vége mindig az lett, hogy berakt

uk a régi rácsosba, mondván, hogy akkor itt kell neki, és akkor szeginy felhábor, és ment volna vissza az új helyére. És ott azonynomban el is aludt. De aztán meg éjszaka jelent meg a szobánkban :) Teljesen hang nélkül beoont, a frászt hozta rám, nemmondom. Az első pár próbálkozását leszereltük és visszavittük, de kitartóan visszajárt, és reggel ott találtuk közöttük, Amíg aztán tegnap éjjel át nem aludta végre az iccakát, egészen háromnegyedhétig, amikor is a fiókkal együtt ment a vécére (ő nem csinált ott semmit), és együtt meg nem jelentek a szobánkba. Nagyon édesek voltak...

Új szavai vannak Flónak: múúúúún (hold, amit óriási szájcsücsörítés közepette ejt ki száján, és nagyon izgatott, amikor erről beszél), mí (én, amikor megkérdezem, hogy ki kér ebből vayg amabból), je (igen, amikor mekkérdem, kér-e valamiből).

Szebinek ma két barátja is átjött, volt nagy zsivaj, hajjaj. De azé bírtuk. Davidet támadták folyton. A brokkolimból nemkértek...Mentünk rétre, hadd szaladozzanak, és Szebi, szegény, sírva fakadt,  mert barátja a futóversenyük során csalt. Érzékeny lélek a drágám, heheh.