Augusztusi fejlemények

Energiagombóc vagyok, mert kispocok átalutta az iccakát. Először, de remélhetőleg nem utoljára. Este 8 körültől egészen reggel hétkörülig. Igaz, tejlecsapolás végett nekem azé felkellett kelnem kécceris. Most éppen a délután háromkor esedékes szunyáját szunyálja, és csak nem akar felébredni. Mi meg már nem is tudunk mit kezdeni a sok szabadidőnkkel.

Szóval David megint gyesen van három hétnyi munka után, egészen október elejéig. Minden nap elbarangolunk valahová, és három-négy órányi sétával mulattatjuk palántánkat. Mert ha itthon maradunk, görbül a szája széle.

Sebi egyre édesebb. Vigyorog, énekel, sőt, egyszer már kacagott is. Az autós tortúrák kezdenek alábbhagyni, mostmár nem sír egyfolytában, ha le van kötözve a babaülésben, hanem hagyja, hogy jóédesanyukája elterelje a figyelmét mindenféle játékszerekkel. A legnagyobb sikert a Millipore cég aprócska lámpája aratja, de a szuperzörgős szemeteszacskó is megjárja.

Kéthete elhatároztuk, hogy megtanítjuk Sebit üvegből szopizni. Az elképzelés azonban csak nem akar gyökeret verni a valóság talaján, merthogy fiunk undorral fordítja el fejit akárhányszor felkínáljuk neki a műcicit. Pedig jó kis anyatej leledzik benne, de hiába. Bizony, már jól beleéltem magam, hogy megint mehetek spotolni, netán még tollasodni is elmerészkedhetek. De erremég várni kell.