Szebifélék

Szebi már kész kisfiú. Irtó nyúlánk, nemgyőzünk csodálkozni. A szája be nem áll, csak mondja, holangolul, holmagyarul, de leginkább keveréknyelven. Kedvenc állata a pók, és minden könyvben mutatnom kell legalább egyet, különben nem érdekli. A csigát sem veti meg, de azt inkább rajzolni és énekelni szereti. A teherautókat traktornak híjja - senki sem tudja, miért -, és továbbra is a kedvenc játékai. A vonatért is odavan, a két kilométerre lévő vasúti felüljárón átrobogó vonatot mindig meghallja, és erre rá is mutat legott. Van neki ikeás vasúti készlete, egymásba illeszthető síndarabokkal, és színes mozdonyokkal-kocsikkal, meg híddal. Hű, de szereti.
Az evés ma már nem okoz fejtörést: eszik ezerrel, szinte mindent. Néhány kivétel: paprika, tejbegríz állagú dolgok, hm, más nincs is szerintem.
Napi munkarendünk a következő: felkelődés 6-7 táján, bal lábbal kelés esetén vonatos mese megtekintése, jobb lábas kelés esetén játék és olvasás, reggelire tejben úszkáló puffasztott micsodák, vagy bégel, vagy pirítós, tejjel, kakaóval, de a legeslegkedvencebb reggelije a tükörtojás, meg az amerikai palacsinta, vagypedig a bundáskenyér. No, még a maffint is idesorolhatnám. 8 körül elvisszük Jenhez, 12-kor pedig felcsippantjuk. Maradhatna 1-ig, de 12-re teljesen elfárad, és félegyre be is alszik. Ha tovább ottmarad, akkor nem bírjuk letenni aludni, mert túlfáradtlesz. 2 órát alszik, ha többet szunyálna, akkor ébresztés, amit nemszeret, de muszáj, kimutattuk statisztikai adatfelmérések tömkelegére támaszkodva, és akkor megismétlődik a reggeli banzáj: ha jókedvű jáccás, uzsonna, ha rosszkedvű (értsd: üv9lt, ha csak hozzászólok), akkor vonatosmese. Igaz, a vonatosmese kezd alábbhagyni, de eleddig az volt a gyógyír a lelki bajokra. 3-4 körül sikerül kitessékelnem magunkat a lakásból, s irány a park, ha esik, akkor csak sétafika, esetleg bevásárlás az ABC-ben. A parkba séta elég vicces, mert Szebi nemcsak közönségesen sétál, hanem "traktort" tol. Amikor a jáccótér már hallható közelségben van, felveszi a teherautóját, és elkéri a homokozóvedrét, a piros és a sárga lapátját, meg a kék gereblyéjét, a sárga lapátot nekem adja, mert az anya sávöl, a pirosat megtartja, mert az "májn"!, és így folytatjuk utunkat. Az úton átkeléskor mindig odanyújtja pici kezét, és ha nem jön semmi, akkor megjegyzi, hogy "nincs kar". A jáccóterezés elég furcsa manapság, úgy egy hetem indig a közelemben marad, és ha egy másik gyerek közelít, gyorsan felkapkodja a játékait, nehogy már más is jáccon velük. Igaz, ma előforult, először az utóbbi 10 napban, hogy nem kezdett el rinyálni, amikor Berend hozzáért a teherautójához. Máté általában a babahintában lengedez, vagy ha elunja, Szebi ölében csusszan le a csúzsdán. Nagyon élvezi!
5 körül hazarobogunk, s vacsorát melegítünk/készítünk, mert 5.30-kor már farkaséhes a család. Szebi belapátol mindent 5 perc alatt, és megint játszik egy kicsit. Főleg az autókkal, a nappaliban lévő kanapét használja autópályaként, vagy felsorakoztatja őket, és megszámolja mindent, így ni: one, two, one, two, tíz, húsz. Sokszor megkét, hogy Mátéval játszhasson autósat: "baba car", de ha Máté a vonatához ér, akkor sikítozásba csap. 6-6.30 körül felmegyünk fürödni. folyt.köv.