Októbereleji fordulatok

Az elmúlt hét eseményeiből röviden: Szebi elkezdett „sétálni”. Kezünket fogva akár négy lépést is megtesz. A sikítozásra is rákapott. Csakúgy visszhangzik tőle a ház. Ezen a héten már dolgozik David, úgyhogy mostmár magamban babázgatok. Mivel mindketten megfáztunk, anya és fia egyaránt nyenyere. Ráadásul az elmúlt néhány éjszaka kétóránként kelt fel enni a kisbohó. Úgyhogy vanmit napközben kipihenni.
Tegnapéjjel új cselt eszelt ki a szülői irányítóbizottság: Sebi velem alszik az ágyban, David pedig a vendégszoba futonján talál menedéket. Kísérleti jelleg. Ha beválik, kieszelünk egy ágybővítő megoldást. A múlt iccaka egész jól sikerált az új felállás (lefekvés), Sebi csak kéccer ébredt fel, rövidet szopizott, és visszaaludt. Anyja, apja, szomszédnénije pihenten ébredt.
Mostmeg kajaterveket (hahh!) kell kieszelnem, mert úlláccik, ha terv nincs, kaja sincs. Eléggé nehezen megy, nem kenyerem nekem az ilyesmi. Dehát enni csak kell.
Ezis új dolog, hogy nincs kedvem főzni. Hej, pedig hogyszerettem, de a nap végére olyan kimerült vagyok, mint valaki, aki nagyon kimerült. Hm. Ma például nem megyek koncertre, pedig Massive Attack, de lurkót nem hagyhatom senkire, mert még mindig nem fogadja el a tejet az üvegből. Hja, kérem, nem hülye ő! Tuggya, miajó.