Sebivirág világa, anyjának panaszai

Most éppen alszik, anyja fellélegz, és naplótír/takarít/mosogat/mos/főz/rendetrak. Holnap menünk David szüleihez, amíg David Vancouverbe tanyáz. Szerintem jólesz, a nagyszülők majd elszórakoztatják bocifület, énmeg pihenhetek egykicsit. Minő számítás!
Tegnap találkoztam második potenciális babacsőszünkkel: az első nemjöttbe, nemcsakhogy megrémítette fiunkat, de ráadást munkát is talált, és lelécelt. A mostani alany egy kedves magyar lány, aki torontó másik végéből járna át hozzánk. Sajna, még nem végleges, hogy vajh, beáll-e hozzánk csősznek, mert másik munkát is szeretne emellé, s kituggya, mitshol lel. Egyelőre azt találtuk ki, hogy a délutáni órákra hívánk ide, hogy játszogasson Sebbenccsel, énmeg végre elkezdjek dolgozni egykicsit. Álom, álom, édesálom.
Tegnap babatalálkozót rendeztünk az utca babatulajdonosaival. Kate és Jen jött át kicsinyeikkel. Elég strapás volt, mitnemondjak, Kate szófosásban szenved, és benem áll nekije a szája. S mivel tele van aggodalommal kicsiny lányát illetően, ez nem vezet éppen a legépületesebb eszmecserékhez. Az agyamegy idő után kikapcsolt, és kizárólag a terítéken lévő téliszalámi-szeletekre koncentrált. Hálisten Szebbencs hamar elálmosodott - jakérem, őtis lestrapálja ez a nőszemély, hatalmas hangjával, bő beszédével - így gyorsan kirúghattam őket. Pedig Jent nagyon csípem, de ez a Két, hajj, nemkönnyű eset.
Hamarosan ébred a kisporonyt, és az a legjobb része a napnak. Az a három-négy-öt legjobb része a napnak. Ma már egyszer, s most megint. Először elégedetlen nyöszörgést hallat, amire én uzsgyi, fel az emeletre. Mire felérek, szemei megint lecsukva. Várok, mert tudom, hogy ez csak átverés. S télleg, forgolódik, s megint felébred, s azonnal rám is vigyorog. Ó, milyen édes! Aztán szép lassan hozzászokik a való világhoz, és játszunk egy kicsit az ágyban, mielőtt pelust cserélnék. Mert ha elsietem, akkor nagy patáliát csap. Az meg nem éri meg, hát mindent csak szép komütosan, Sebisebességgel csinálok.