Októberről röviden

Az elmúlt hónapban jósok elsőség történt. Úgymint: az első védőoltás, és mellékhatásaként az első láz. Az első cumisüvegből tejivászat, az első igazi kajaevészet banán és répa képében. Aztán az első babakocsis utazás és az első bébiszitter általi felügyelet az edzőteremben.

A hónap elején Szeb nagyon nyűgös lett, és kiabált, sírdogált mielőtt aludni ment. Egy hete kezdett megjavulni a helyzet, és vissza is költöztettük a szobájába. Egészen tegnapelőttig még mindig 3-4-szer felébredt, ezért aztán kieszeltük, mi lehet a trobléma. Mivel a „hagyd, hadd sírjon, majd elalszik” technikát nem akarjuk gyerekeinken alkalmazni, elhatároztuk, hogy amikor felébred, akkor megpróbáljuk a kiságyában visszaaltatni. Kézrátételt alkalmazunk, és csodák csodájára, tegnap be is vált. A másik éjszakai jelenség az, hogy a hajnali kajálás után Sebi nem akar visszaaludni. Egészen virgonc lesz, és egy-másfél óráig kell várnunk, míg végre elalszik.

A sétálás. Az a mindene. Bébibjörnben vagy a babakocsiban, neki egyre megy, csak nézelődhessen kedvére. Nekem nem, mert őkelme már elég nehéz.
Holnap lesz David szülinapja. A 33. Hinnye. Jönnek szülei, s míg én dolgozgatok kicsinyég, ők felügyelik Szebbenetet. Eleddig nem sokat tettek ilyesmit, pedig mennyit hajtogatta anyósom, hogy hej, neki aztán mindene a család. Hm…Csak már látnám is.