Hej, hiába fogadkoztam, mégsem tuttam gyakrabban írni a blogba. Mer' úgy elmennek a napok, hogymég. Meg a hetek, s máris hétvége van, azokmeg még emez előbbieknéll is gyorsabban telnek. Hm.
Sebbencs, a drága, óriásit fejlődött ebben a hónapban. Most már úgy közlekedik, hogy a kitűzött cél felé gurul: hasáról hátára, hátáról hasára, és úgy halad. Izeg-mozog, mint egy kis sajtkukac. Már kúszni is tud, araszolva, de négykézlábra állni még nem sikerált. Az ülés mesterségét is egyre jobban gyakorolja, bár még mindig orra bukik, amikor hirtelen nyúlna egy kívánatos játékboci után. Az evés terén visszaesés mutatkozott: mióta beszereztük az etetúszékét, lanyhadt érdeklődése a táplálkozás ilyetén formája iránt. Ezért aztán amikor kajálunk, neki kis pohárkában vagy üvegben tejet kínálunk, hogy ő is egyen valamit. Néha azért a banán is lecsúszik.
Az alvás az utóbbi napokban eléggé jól alakult (kipp-kopp, lekopog). Ma például egészen negyedhatig aludt. Igaz, utána behányt az ágyba, mert szopizott, mikorpedig nem is volt éhes, de legalább megtanultam, hogy akarata ellenére nem lehet őtet az ágyban tartani.
Amúgy napküzben elég nehéz rávenni a kajálásra, még akkor sem hajlandó szopizni, ha iszonyúan éhes. Rácuppan, majd lecuppan, mert elterelődik a figyelme. Eztért aztán a szlingbe csomagolom, és úgy etetem. Általában be is szunyál a kaja után.
Múlt héten elmerészkedtem vele egy mama-baba összejövetelre. Tök jó. Legalább 20-30 mamócát és babócát számláltam, mindenféle színben és formában. Kis körökben ültünk, és énekeltünk, meg beszélgettünk, és kérdéseket intéztünk szagértőkhöz. Volt kajesz is, de arra már nem került sor, met Szeb megelégelte a sokjót, és haza köllött mennünk. De majd megyünk holnap is!
Az utcánkban két nőcinek is született babája az elmúlt hónapban. Velük, meg Kate-tel és Charlotte nevű lánykájával fogunk rendszeresen találkozgatni péntekenként. Már alig várom!
Nademostmár. Majdmég később.
