Negyedéves áttekintő kiértékelés

Áprilisvégi Máté túrórudit zabál Zsuzsa jóvoltából

Áprilisi séta a parkban

Döbbenet! Március óta nem írtam semmit. Majd most megtróbálom, amíg a Trados telepítődik a gépre...A párbeszédpanel azt ígéri, ez 8 órát fog igénybe venni...jajj.

Március végére elkezdtünk kifogyni a betegségekből, és kicsit több időnk jutott utazgatásra, városnézésre, jáccadozásra. Egyszóval kissé jobban éreztük magunkat. Április elején még elkaptunk néhány nyavalyát, de mikor Zsuék jöttek április közepén, már mindenki vígan volt. Aztán gyorsan terhes lettem, és most várjuk a harmadik csemeténket. Én várom a legjobban, mert ezalkalommal nagyon ramatyul érzem magam. Állandó, egésznapos hányinger gyötör, és kizárólag nehéz magyaros ételek képesek farkasétvágyamat enyhíteni. Reggeli után jön a 9 órai, ami általában az előző napi vacsi maradéka, úgymint tökfőzelék, krumplipüré avagy csirkepörkölt. Remélem, hogy a 4. hónapba lépve mindez elmúlik, és jövő héttől jobban leszek.

A skacok óriási nőttek, fejlődtek. Sebi 3. szülinapja óta óriási változáson ment keresztül: be nem áll a szája, annyit domál, viccelődik, és rollerezik ezerrel. Máté áprilisban abbahagyta a szopizást, és azóta eszik, rengeteget. Elkezdett járni, de még nagyon bizonytalan, ha csak teheti négykézláb közlekedik, és nekünk kell biztatni, hogy gyakoroljon. Most meg tüszős mandulagyuszija van megint, és lázadozik, éjjel alig alszik. Hm, mijöhetmég.

Két hét múlva költözünk Winchesterbe, egy kis házba a hegyoldalon. Még mindig nem 100%, hogy a miénk, de a főbérlő majdcsak nem viszakozik az utsó pillanatban. Anyukám is jön jövő héten, lesz segítség, meg örömködés.