Szeb, Máté, Fló

Naplószerű, amibe csak nagyritkán van időnk írni

Wednesday, August 09, 2006

Nyolchetes képek



A Nagy Változás

Bocifülű ma kéthónapos. Pár napja – midőn éppen bevégezte nyolcadik hetét – drasztikus, ámde mégoly örömteli változásokat üdvözölhettünk csemeténk viselkedésében. Péntekről szombatra virradóra abbahagyta a szakadatlan bömbölészést, a vígasztalhatatlan sírást-rívást, és áttért a nagyfiús nézelődős-beszélgetős életvitelre. Szüleinek őszinte örömére. Nincs többé szívet szaggató rikács a napnak végén, a sétaközben felüvöltő Sebisziréna végre a múlté. Azóta kedvet kapott a csendes szemlélődésre, és amikor megelégeli valamelyik kedvenc mackójának nézegetését, nem kezd legott patáliázni, hanem szépen komótosan, apránként tudatja velünk, hogy valami nincs rendjén. Így aztán van időnk reagálni, és csírájában elfojtani fiunk bánatát. Minő különbség! Ég és föld!
A másik nagyszerű változás az, hogy szinte az egész iccakát átalussza. Több órán át tartó vacsizás után kilenc körül álomba zuhan, és 4-ig vagy 5-ig fel sem ébred. Persze anyócájának ez csak részben örömteli, mert a tejcsarnokokban s kereslet hiányában túltermelési válság alakul . Aztán meg napközben is alakulik már valamiféle rend- és békeféleség: kétszeri nagyszunya és sok apró villámbóbis. Nagyszerű, remélem, nem kiabálom el.
David most három hétig dolgozik, de szerencsére minden potenciális vevő és ügyfél szabadságon van, így nem kell sokmindent csinálnia. Ma például elmentünk a törzshelyünknek kinevezett ír korcsmába ebédelni, bár kicsit cidriztem, hogy felébred őkelme, és szoptathatom ottan, az étterem közepén. Igaz, már háromszor is szopizott nyilvános helyen, de én még mindig nem tudok igazán ellazulni ilyen helyzetekben. De azért lassan majdcsak...

Thursday, August 03, 2006

Újabb képek

Babatáncoltatás, majdnem nyolchetesen Nyaktekerészeti mellfekvenc, öthetesen
Mosolymanó a szórakoztatóközpontban
Szomor, öthetesen

Az időjárásról és az emésztésről

Ez a hét rettentő forró Torontóban. Három napig ki sem merészkedtünk a lakásból, mert a párás hőségben még lélegezni is alig lehetett. Tegnap aztán jött egy hidegfront, széllel meg esővel, és végre lehűlt egy picit a levegő, bár a levegő páratartalma mégtovább emelkedett. A közelben még egy tornádót is láttak, de szerencsére nem tett kárt semmiben.

Nade félre időjárás, mert van ennél foltosabb közlendőm is: 10 nap után megjött a Nagy Kaka. Csórikám. Hihetetlen mennyiségű sárgabarack-fagylaltot erőlködött ki a sejhajából. Volt nagy üdvrivalgás, hejehuja, dínomdánom a szülők táborában! Állítólag a kizárólag anyatejet fogyasztó babákoknál ez teljesen normális. Mármint hogy több napig, esetleg hetekig nem ürítik ki beleik tartalmát. Mi tagadás, pelenkakímélő megoldás, meg látványos is, de azért egyben kissé idegölő is. Várni csak várni, mindig csak várni…

Perke aztgondoltuk, hogy a kétnapja tartó nyenyereségnek ez volt az okozója, s hogy akkor ma végre ismét helyre áll a béka. Sajna, nem így leve. Sőt. Eleddig legalább kétóránként hajlandóvolt egyórás szunyákra, ma azonban este félhatig lenem hunyta a szemeit. Ragaszkodott hozzá, hogy a karunkban ringassuk, ahonnan ő kitűnően szemrevételezheti lakásunk érdekességeit. Ha leültünk avagy más testhelyzetbe kényszerítettük, jött a rinya. Így aztán nem csoda, hogy a nap végére mindannyian kidőltünk…

Tegnap volt 1 Nagy Kalandunk. Az utca túloldalán lakik Kate, akinek kislánya éppen egy hónappal fiatalabb Sebinél. No, gondoltuk, jól összejövünk, és eszmét cserélünk. Át is mentünk a kisfiammal, aki nem sokat lacafacázott, jól összehányt mindent. Nem volt mittenni, vert hadunkat haza kellett vezényelnem. Jókis muri volt. A nagy sikérre való tekintettel jövő héten is megtróbáljuk.