Londonból jelentem

Elég sokkal elmaradtam. Kezdve rögtön a legfontosabbal: a költözéssel egybekötött repüléssel. Felhőtlenül jól sikerült, hehe, ami persze nem igaz, de a vártnál jobb eredményeket hozott: a skacok majdnem végigaludták, a beszállás, elhelyzkedés fájdalommentes volt, a kiszállásnál azonban voltak galibák. Szebit fel kellett ébreszteni, ezért olyan dühösen visított félálomban, hogy majd szétesett a fejünk. Mivel nyolc kézipoggyászunk volt - és ugyanennyi nagyobb bőrönd - utoljára maradtunk, hogy könnyebben tudjunk hurcolkodni. Erre két légiutas-kísérő megsértődött, hogy ők már mennének haza aludni, és hogy legközelebb ne hozzunk ennyi cuccot, mégis, mitképzelünk. Mondtuk, inkább segítsenek, s akkor hamarabb kiszállunk...s úgy lett, nagy fintorgások, és okoska megjegyzések közepette. A reptérről megmár gyerekjáték volt a bérelt taxiszerű képződménnyel hazafurikázni. Itthon aztán kiborult a bili: Szebi eszméletlenül álmos volt, és nem tudta abbahagyni a sírást, majd a szívünk szakadt meg. Sírt, hogy mennyünk haza, és dobálta magát, ráadásul a macija Kanadában maradt (azóta ajánlottan expresszesen megérkezett), ettől mégjobban kiakadt. Végül álomba sírta magát, de ez borzasztó élmény volt.

Innentől azonban már minden ment, mint a karikacsapás: az átállás nem okozott gondot, skacokis, miis jólaludtunk, másnap reggel 8-ig. Aztán elkezdődött a bútor- és egyéb berendezésitárgy-beszerzési és kipakolás tevékenység, és pár nap alatt már lakható is volt a ház.

A fiúk, szerintem, jól viselték a megpróbáltatásokat, de a második héten mindenki beteg lett, és vége lett a jókedvnek. Aztán Máténak a fogai kezdtek nőni megin, és teljesen abbahagyta az evést. Pedig már kezdett leszokni a szopizásról...Hálisten egy hét után elmúlt a nyavaja, és mostmár megint eszik, és alszik is aránylag rendesen.

Szebi viszont nehéz napokat él, nagyon hamar elfárad, és olyankor üvölt, mint egy fábaszorult féreg. Mindegyre ellentmond nekünk, és semmi sem használ, magyarázkodás, szép szó, ígéretek, semmi. Csakis a kemény következmények. De az sem mindig...olyankor tudjuk, aludnia kell. csak sajnos nem akar, főleg napközben nem, de délre már kutyafáradt, rettenetes szegényke. Néha másfél órába is beletelik, hogy elaludjon, de megéri, utána megint (többnyire) boldog...

A ház csodajó, kicsit tán nagyis nekünk. Három fürdőszobája némiképp túlzás szerintem, de van egy vendégszobája is, ahol vendégek híjján egyelőre én dolgozom. A lakás közel van egy forgalmas kereszteződéshez, tele indiai étteremmel és bolttal, nyüzsi van rendesen. A mi utcánk azonban csöndes, és pár percre van egy kultúrházszerzűségtől, ahol lehet sportolni, vannak gyerekprogramok nomeg uszoda.