Májusi képek

Majdkétévesen

Sebőce mingyá kétéves! Úristen, hihetetlen! A hétvégén lesz szülinapi bulija, ha addigra meggyógyulik. Már két napja lázas, és fáradékony, azt gondoltuk, elkapta "ovis" barátainak hányós-lázas betegségét, de a hányás rész egyelőre hiányzik. Illetve dehogyis hiányzik!

Szókincse egyre gyrarpszik, és mindent elmesél nekünk, ami aznap történt, igaz, csupán egy-két érthető szót vegyít gagyarászásába, de még így is érthető, és iszonyúan édes. Az angolt és a magyart keveri, ilyeneket mond pl., hogy: "more tej", "see baba" (amikor Mátét akarja látni), "ba car" (ha be akar ülni az autónkba). De az angol egyre inkább uralkodóvá válik, hiába beszélek egyfolytába, egy egész ország angolul beszélő lakosságával nemtom felvenni a versenyt. Az vigadztal, hogy mindent megért magyarul is, és reményeim szerint magyar anyanyelvi környezetben majd felcsippantja a magyart is. Érdekes, hogy a "r"-t kétféleképpen ejti, magyarul pergeti, már amennyire erre egyelőre képes, angolul meg lekerekíti.

Máté babát imádja. Folyton ajándékokkal halmozza el, könyvet olvas neki, felkínálja kedvenc falatait, és autókat próbál a kezébe adni. Néha Mátéra nevet, ő meg vele együtt vigyorog, s ilyenkor olvadozik a szülők szíve.

Sportokban is nagyon tehetséges: kosárlabdázik, és ügyesen dobja és elkapja a labdát, mászásban pedig felülmúlhatatlan, szívinfarktust okozva ezzel édsannyának. Visszatért kedvenc nyári időtöltéséhez is, és órákat képes kövek gyűjtésével tölteni. Gyakran sétálunk a tóparton, ő meg szedegeti a kavicsokat a homokból, és komoly arccal gyömöszöli a zsebébe.
Másik kedvence továbbra is az autó. Akár félórányit is képes velük játszani, egyedül is, ami nálunk nagyszó! Sorbaállítja, gurítja, ugratja őket, sokszor még kajálás közben is. Legújabb rigolyája az, hogy kis táskába szed néhány pici autót, és azokat hurcolja magával napközben, mennek vele az "oviba", az autóba, mindenfelé.

A hisztizős időszaka mintha elmúlóban volna: az elmúlt pár hétben könnyebben elfogadja, ha valami nem az ő elvárásainak megfelelően történik. Igaz, múlt héten félórába tellett, mire végre ráállt új szandáljaira. Sírt és sikított, mi meg nem győztünk figyelmet terelni. Végül apja győzött azzal, hogy elvitte autózni.

Máté sem piskóta. Már több, mint hat kiló, pedig még csak 11 hetes. Szinte egyfolytában eszik, amikor ébren van. Hálisten érzi, mikor van iccaka, s akkor csak szopizni ébred fel, meg...khm...fingani, hehe. Öt óra körül elkezdik gyötörni a gázok, minden reggel, s egy kis masszírozás után nagyokat pukkantgat. Néha visszaalszik úgy hétig, aztán fennvan egy órányit, játszik kacarász, majd alszik egy órát. Ezután felváltva alszik és nézelődik rövideket, majd kora délután egy hosszabbat alszik. Megint rövid alvós-éber időszakok jönnek, s hét-nyolc körül végleg elálmosodik, s rajtunk elalszik.

Nagyon éber, már tartja a fejét, és a kezeivel is elkezdett játszani. Gügyörészik rengeteget, sokkat többet, mint annak idején Szebi tette. Egyelőre a szlinget, avagy babahordókendőt kedveli a leginkább, a björnöt, Sebi kedvencét nem szívlelheti. Hamarosan beszerzünk egy hátizsákszerű hordozót, ami nagyon kényelmes, és ami nagyobb mobilitást biztosít majd anyjának. De még bárnunk kell egy pár hónapot, hogy a fejét teljesen stabilan tudja tartani.

Költözésügyileg még nincsenek új híreink. De David tevékenykedik, fejvadászokat zaklat, és cégen belül is nézelődik. Közben meg a házat is pofozgatjuk...