Márcziusi ösznyefoglaló

Betegek: Szebi köhög, Máténak orra folyik, és éjszakánként fuldokolva hörög. Napközben semmi bajuk, csak néha nyűgösek, de éjszaka, jajj, nagy a lárma, és a nemalvás is nagy méreteket ölt.
A kisebbik herceg az evést is mellőzi megint, ami arra utal, hogy valszeg a fogai is jönnek. Hálisten. Ha mégis evésre adja a fejét, akkor nagyon viccesen teszi: amit ízletesnek talál, azt marokszámra gyömöszöli pici szájába, mert az istennek se nyitná nagyobbra, és közben nyammog hozzá jó hangosan, hogy mi is tudjuk, ízlik neki. Mohón zabál, akár egy percig is, aztán hirtelen abbahagyja, és elkezd jáccani az étekkel...Ha valamit kanállal köll ennie, akkor perke segítek neki, bár már maga is elég ügyesen lapátol. De legelőször nagyon cselesnek kell lennem, és furmányosan egy picinyke ízelítőt kell szájára plántálnom, hogy azt lenyalja, és rájöjjön, hm, milyen finom. Egyébként csak a fejit rázza, hogy neki nem kell semmi. Deha aztán az étek általmegy az ízpróbán, akkor Mátéfiunk hadonászni kezd, és sikítozik, és sürget, hogy gyorsabban, már egy másodperce nem tettem semmit a szájába.
Ma rengeteget játszottak két bőrönddel: Szebi a kisebbikbe könyveket pakolt, és azt huzigálta a szobában. Máté meg a nagyobba mászott be, aztán ki, be, ki...