Szeb, Máté, Fló

Naplószerű, amibe csak nagyritkán van időnk írni

Saturday, January 27, 2007

Jaguárokról röviden

Sebőce az elmúlt kéthétben megtanult felállni, négykézlábon mászni, és pürésített csirkelevest enni. Sajnos, aludni, azt elfelejtett. Nem lehet már karban álomba visszaringatni, csakis fekve hajlandó elaludni, mellettem az ágyban. Legalább én is pihizek egy kicsit napközben, gondolhatnám, de éjszaka sajna, ez a megnyugtató gondolat nem hoz álmot a szemünkre. Szóval most megint többnyire velem alszik. Első felébredése után, ami éjféltájban esedékes, költözik az ágyba mellénk-közénk, és ott forgolódik, eszik, alvást mímel. Mindenki vidáman és kipihenten ébred, kivéve engem, brühühü. Meg is rendeltem egy könyvet, amiről azt hallottam, jó tippeket ad kimerült anyákoknak és apákoknak, de nem a "haggyad, hadd sírjon, majd elalaszik" elvet követi. Ezzel ugyanis végképp nem értünk egyet. Ja, az biztos hogy előbb-utóbb elalszik, de ha belegondolok, hogy közben mik futnak át pici agyán: "hogy eddig mindig jött anya, ha sírtam, mostmeg eccercsak nem, Jajdemértnem, már nembízhatok meg senkiben ezen a világon, egyedül vagyok, jajde rossz nekem, sír-rí!", noakkor aszondom, eznem éri meg. Ráadásul honnan tudjuk, hogy nem fáj-e valamije. Egész sor fog húzódik pl. a felső ínye alatt, készen arra, hogy bármelyik pillanatban előbukkanjanak. Lehet, hogy azért ébred fel minduntalan, és valamit rágcsálni úhajt. Kituggya...
Lassan felébred első szunyájából, és ha apja is így tesz, akkor menünk szánkózni, juhé. Mert esett a hó, nemsok, de nekem elég. Pár hét múlva, aszongyák, végre jön az igazi tél, hóval, faggyal, jégcsapokkal. Jegesmedvékekkel?
Múlt hetünket Burlingtonban töltöttük anyóséknál, David ugyanis Vancouverezett. Nagyon jó volt, voltunk uszodában, sétáltunk sokat, és ettünk finomakat. Sebi végre hozzászokott a nagyszüleihez kicsinyég, nemijedt meg tőlük minduntalan.
Ó, azt majd elfeledtem, hogy elkezdett "beszélni" is. Tegnap történt. ASzongya: gagaga, meg áöiú. Így, kapásból! Szerintem magyarul beszél, de ez egyelőre vita tárgyát képezi. Ha álmos, akkor szúkszavúbb, csak motyog, annya sem érti a szavát. De ha frissen ébredt, akkor csak mongya és mongya, haláli!!!

Saturday, January 13, 2007

Sebivirág világa, anyjának panaszai

Most éppen alszik, anyja fellélegz, és naplótír/takarít/mosogat/mos/főz/rendetrak. Holnap menünk David szüleihez, amíg David Vancouverbe tanyáz. Szerintem jólesz, a nagyszülők majd elszórakoztatják bocifület, énmeg pihenhetek egykicsit. Minő számítás!
Tegnap találkoztam második potenciális babacsőszünkkel: az első nemjöttbe, nemcsakhogy megrémítette fiunkat, de ráadást munkát is talált, és lelécelt. A mostani alany egy kedves magyar lány, aki torontó másik végéből járna át hozzánk. Sajna, még nem végleges, hogy vajh, beáll-e hozzánk csősznek, mert másik munkát is szeretne emellé, s kituggya, mitshol lel. Egyelőre azt találtuk ki, hogy a délutáni órákra hívánk ide, hogy játszogasson Sebbenccsel, énmeg végre elkezdjek dolgozni egykicsit. Álom, álom, édesálom.
Tegnap babatalálkozót rendeztünk az utca babatulajdonosaival. Kate és Jen jött át kicsinyeikkel. Elég strapás volt, mitnemondjak, Kate szófosásban szenved, és benem áll nekije a szája. S mivel tele van aggodalommal kicsiny lányát illetően, ez nem vezet éppen a legépületesebb eszmecserékhez. Az agyamegy idő után kikapcsolt, és kizárólag a terítéken lévő téliszalámi-szeletekre koncentrált. Hálisten Szebbencs hamar elálmosodott - jakérem, őtis lestrapálja ez a nőszemély, hatalmas hangjával, bő beszédével - így gyorsan kirúghattam őket. Pedig Jent nagyon csípem, de ez a Két, hajj, nemkönnyű eset.
Hamarosan ébred a kisporonyt, és az a legjobb része a napnak. Az a három-négy-öt legjobb része a napnak. Ma már egyszer, s most megint. Először elégedetlen nyöszörgést hallat, amire én uzsgyi, fel az emeletre. Mire felérek, szemei megint lecsukva. Várok, mert tudom, hogy ez csak átverés. S télleg, forgolódik, s megint felébred, s azonnal rám is vigyorog. Ó, milyen édes! Aztán szép lassan hozzászokik a való világhoz, és játszunk egy kicsit az ágyban, mielőtt pelust cserélnék. Mert ha elsietem, akkor nagy patáliát csap. Az meg nem éri meg, hát mindent csak szép komütosan, Sebisebességgel csinálok.

Monday, January 08, 2007

Karácsonyi képek, jaguári fejlemények

Jönnek a fogak! Felül türemkednek, és Sebőce egészen odavan. Éjszaka mi is, mert nem alszik, csak forgolódik, és folyton a cicire vágyik. Napközben is fáradékonyabb a szokásosnál.
Kisfiunk már egészen ügyesen ül, de azért még mindig kipárnázom a körnéykét, mert ha nem, jusztis eldől, és beveri a fejét. Ma azt csinálta, hogy amikor elfáradt a játékban, odakúszott hozzám, fejét lábamra hajtotta, és megfogta a kezem. Azt mondta ezzel: "Anya, éhes vagyok és álmos, hamar-gyorsan, etessél meg." Hihetetlen ez a kisbogár!
Az evés, hát, az még mindig nem nagyon megy, sőt, talán azért, mert jönnek a fogai, nincs is nagyon ínyére a dolog. Száját most is nagyra tátja, amikor a kanál közelít, de alattomban kicsire zárja, amikor az éppen áthaladna a száján. Így aztán a jófalatok zöme az állán landol. Hameg mégis sikerül némi ennivalót becsempészni a szájába, akkor meg nevetni kezd, és azzal ki is köpködi, szerte a világba a kajeszt. Jókis humorérzéke van nekije.
Lassan már négykézlábazik is, bár még mindig csak előre-hátra himbálja magát, és mikor elindul, akkor kiterül.
Az elalvás, hm, az továbbra sem zökkenőmentes. Az első szunyára a babahordókendőben is hajlandó, a második már szigorúan csak az ágyunkban fogyasztható. Néha evés után bealszik, de néha elébb ringatni kell, hogy lenyugodjon. Esténként - ó, ezt imádom a legjobban - fürdés után már rettentően álmos és éhes. Fürdés előtt szépen komótosan mindent odakészítek az ágyunk mellé: kislámpát, vizet, könyvet, és párnákokat. Fürdés után apóca felöltözteti az addigra már nyekergősre fordult porontyot, és azon melegében anyócának feltálalja. Általában 5 perc után már szunyál, de még mindig eszik. A végleges elalvás úgy fél-egyórát is igénybe vehet. Amit aztán csöppet sem bánok, mert legalább olvashatok kedvemre. Haelaludt, irány a kiságy, ha felébred, akkor tovább etetgetem a mi ágyunkban, és csak később költöztetjük át a szobájába.

Rowan és Seb szánkózik, zikzik
Ajándékbontogatás
Szilveszterkor északon Útban a nyaralóhoz