Szeb, Máté, Fló

Naplószerű, amibe csak nagyritkán van időnk írni

Thursday, April 24, 2008

Mégtöbbkép

Jajj, de sok bepótolni valóm van. Beköszöntött a tavasz, így alig vagyunk idebenn. CSak akkor, amikor alszunk. Sebivel állandóan mászkálunk, megyünk a játszótérre, meg az udvarba focizni, s a nap végére nemistom, melyikünk fárad el jobban.
Máté nagyszerű kis baba: eszik rendesen, babamódra, alszik is, bár mostmár órákat - néha 3-4 órát is - tud egyhuzamban ébren lenni. A hétévégn, öthetesen megvillantotta első mosolyát is, sőt, kacagását, merthogy hangokat is adott ki hozzá. Esténként úgy 7-8-tól 9-ig éli nyűgös időszakát, de közel nem olyan vészesen, mint Sebi tette annak idején. Egy kis kitartással álomba tudjuk ringatni.
Sebbencs is csodajófej. Imádja öccsét, egyfolytában puszilgatja a fejit, meg kiköveteli, hogy hadd tartsa ő is a karjaiban. Együtt utaznak a babakocsiban, és Sebi még azt sem bánja, szóval , egyelőre, féltékenységnek nyoma sincsen.
Továbbra is jár Jenhez délelőttönként, és egyre-másra csippantgatja fel az új- természetesen angol, -szavakat. Nemgyőzök magyarul beszélni, hogy azért azt is megtanulja. A babacsőszhöz menet újabban azt játszuk, hogy én mondok egy szót, ő meg elismétli. Ha nem tudja magyarul, akkor angolul. Így valahogy: baba - baba, toll - toll, kapu - kapu, víz - adö (water, gondolom), lila - lila, autó - kar stb. Nagyon sok szót tud, de mondatokat még nem alkot. Azazhogy, talán, kétszavasakat olykor-olykor. Kedvenc szava, és egyben kedvenc itala, étele és fájdalomcsillapítószere: kakaó.
Esténként már könnyebben elalszik. Általában 8-9 körül viszi fel az apja a szobájába, akkor, amikor énmeg Mátét győzködöm az alvás hasznosságát illetően. Szlingben lóg a vállamról, és ringatom ezerrel, ő meg szopizik, kiabál, kiabál, szopizik, és eccercsak hirtelen álomba alél. David megvárja lenn a pincében az első ébredést, akkor pelust cserél, megeteti üvegből, amit előzőleg a feles tejjel megtöltök neki, és hozza fel hozzám alunni. Kb. fél háromkor megint ébred, szopizik, és bealszik, s ha szerencsém van, 6-7-ig szunyál. Tegnap éjszaka annyit aludtam, mint évek óta nem, összesen 7 órát két megszakítással. Jajde kipihenten ébredtem!
Máté az autózást is jobban bírja, mint annak idején Szebi. Eddig még csak egyszer kellett vészmegállnunk, mert annyira kiabált szegény. De mostmár Szebi is imád autózni. Főleg, mióta David mekkata az új céges autót, ami piros, és nagy, és mindenféle gombokat lehet benne nyomogatni.
Az olvasás manapság háttérbe szorult, de ipegn mostan akaródzok rendelni magyarnyelvű mese és daloskönyveket az itteni magyar könyvesboltból. Aszontyák, behozzák nekem magyarhonból. Hát, majd meglássuk.
David elkezdett ezerrel állást keresni, de annyi van, asse tuggya, merre nézzen a szemivel. Közben a házfelújítgatást is csináljuk, a pince már majdnem kész van, lassan már csak a festés, meg a szépígetés marad. Node jöjjön egykéthá kép.

Lipityókán

Gombóc

Wednesday, April 09, 2008

3 hetes és 22 hónapos csibék

A fijúkákkal
A fijőkák, nélkülem, brühü


Sebi első hokimérkőzése


Vacsora után

Megbűvölve

Sunday, April 06, 2008

Mátés képek






Tuesday, April 01, 2008

Bolondokok napja

Mateo/Máté végre megszületetett. Március 17-én, két órányi vajúdás után, aránylag gyorsan, s egyből bele ágyunkba, amit azóta is kiskirályként ural. Asszem, születésekor 3,5 kiló és 51 centi volt, de ezekben az adatokban sosem vagyok biztos. Sebinél sokkal erősebb-vaskosabb a kiskölök, és rengeteget eszik/kakil/alszik. Szóval jógyerek. Szerintünk rettentően hasonlít bátyójára: legalábbis a szája, orra, szeme ugyanolyan. Egyedül a fejformájában mutatkozik némi eltérés, nomeg a hajviselet terén. Ez utóbbi egyelőre barna, rövid, és az egész fejit beboríttya.
Sebi is jól bírja a gyűrődést. Folyton-folyvást puszilgatja Mátét, és vigyorog rá, de sajna, etetni is próbálja nagylelkűen, s ezért mindig résen kell lennünk. Hálisten, mióta négyen vagyunk, átalussza az éjszakákat, és délutánonként is jókat szunnyant. Reggelente továbbra is visszük az "oviba", így télleg van időnk bőven mindenre.
David hétfőtől gyesen vagy min van, ami isteni. Rengeteg a tennivalónk, mert egy jóideje már mindent elsumákolunk, de azért jut időnk egymásra is.
No, de jöjjönek a képek. Ím:


Máté bábánk, Marlene karjaiban, anyja orrával a háttérben

Kétnaposcsibe


Beájulva

Gyereközön, avagy az unokatestvérek látogatása