December végén

Karácsonyunk lázasan telt. 25-én Peterborough-ban, David hugijánál. Szebi még nem lábalt ki teljesen a december eleji megfázásból, és gondolom, a sok rohangászás, meg üvöltözés, meg izgalom kicsit megviselte szervezetét. Alvás nem volt, csak sírás egész éjjel. Másnapra már jobban volt, 3-4 órányi alvás után.
A szenteste viszont mág egészségben, vigalomban. Sebőnek minden ajándékát labdákkal ékesített papírba csomagoltam, ami eredetileg igen jó 5lettnek tűnt, de nem úgy sült el, ahogy akartam. Szeginykim egyre azt várta, hog y a papír alól egy labda bukkanjon elő, de nem, mert gaz édsanyja mindenféle másokat rejtett oda, de labdát, azt nem. Csórikám nagyon csalódott volt, egyre hajtogatta: ba, ba, ami nálunk annyit tesz: labda. De azért a végén játszott mindennel, és örvendezett sokat.
Szókincse a héten két szóval bővült: kakaó, így, mindenféle ákcentus nélkül, és tu, ami annyit jelent, toll. Eddigelé tej, papa (=apa vagy nagypapa), mama (=nagymama), ba (=labda) és ka (=car, autó) voltak kedvenc és egyedüli szavai. Ja meg a csüccs, ha le akar ülni, vagy amikor a székre mutat. Tejnek hív mindent, ami iható, de nem kakaó. Mert ami kakaó, az kakaó.
Evés: olyan nem létezik az utóbbi időben. Csak ivás, meg csipegetés. Ha étetrembe megyünk, akkor viszont teletömi magát, kiértiezt.
Az utóbbi időben sikerül rábírni arra, hogy napközben is szunyázzon anélkül, hogy babakocsiba tologatnánk. Ehhez általában az kell, hogy én alvást mímeljek, vagy legalább leheveredjek egy ágyra (ez nem is esik olyan nehezemre ebéd után), és akkor egy idő után hozzámbújik, rámászik a hasamra, és végül álomba merül. Fel sem ébred 2-3 órahosszáig. Tegnap 2-től 5-ig szunyált. 4 körül egyszer felült, meglátta apját, majd arccal visszadőlt az ágyba, és eleludt. David meg majd kipukkadt a röhögéstől, mert saját magát látta a fiában, ahogyan ő sem tud könnyen felébredni.
A pocaklakó egyre tevékenyebb, forgolódik, szerintem egyre kisebb a hely odabenn. Még vagy két hónap, és találkozunk végre; hej, már nagyon várom.
Szilveszterkor David gyerekkori barátjához, Andrew-hoz és családjához megyünk. Van két kislányunk, picit idősebbek Sebinél, és imádnak vele játszani. Jólesz, szerintem.