Szebifélék 2. része, mert nemfértki

A kádban szivacsszerű állatokat ragasztgat ide-oda, leginkább apjávan játszik, imádja szappanozni a térdét neki :) Máté is be szokott szállni a hajcihőbe, de csak pár percig, mert ilyenkor elszabadulnak az indulatok. Aztán zutty az ágyba, apja megmossa a fogát, Szebi kiválaszt két könyvet (Joe, a kamionsofőr, és Városi teherautók), elmondja a kamion részeit, a bumper a kedvence!, ha én magyarul mondom, akkor kijavít, és közben narancslevet szürcsölget. A két könyv végeztével apjával még alkudozgat, hogy mégegyszer, de az hajthatatlan. Ekkor David megkérdezi, hogy na, most mi következik, és Szebi mondja, hogy alvás, mimás. Akkor együttesen lekapcsolják a villanyt, és David el. Úgy 5 perc után Szebi helphelphelp hívására David vissza, hátat vakar vagy 3-4 percig, és Szebi elalsz. Így megy ez, minden este. Biiz.

Nagyonálmosan ajándékrepcsivel és -vonattal

Szebifélék

Szebi már kész kisfiú. Irtó nyúlánk, nemgyőzünk csodálkozni. A szája be nem áll, csak mondja, holangolul, holmagyarul, de leginkább keveréknyelven. Kedvenc állata a pók, és minden könyvben mutatnom kell legalább egyet, különben nem érdekli. A csigát sem veti meg, de azt inkább rajzolni és énekelni szereti. A teherautókat traktornak híjja - senki sem tudja, miért -, és továbbra is a kedvenc játékai. A vonatért is odavan, a két kilométerre lévő vasúti felüljárón átrobogó vonatot mindig meghallja, és erre rá is mutat legott. Van neki ikeás vasúti készlete, egymásba illeszthető síndarabokkal, és színes mozdonyokkal-kocsikkal, meg híddal. Hű, de szereti.
Az evés ma már nem okoz fejtörést: eszik ezerrel, szinte mindent. Néhány kivétel: paprika, tejbegríz állagú dolgok, hm, más nincs is szerintem.
Napi munkarendünk a következő: felkelődés 6-7 táján, bal lábbal kelés esetén vonatos mese megtekintése, jobb lábas kelés esetén játék és olvasás, reggelire tejben úszkáló puffasztott micsodák, vagy bégel, vagy pirítós, tejjel, kakaóval, de a legeslegkedvencebb reggelije a tükörtojás, meg az amerikai palacsinta, vagypedig a bundáskenyér. No, még a maffint is idesorolhatnám. 8 körül elvisszük Jenhez, 12-kor pedig felcsippantjuk. Maradhatna 1-ig, de 12-re teljesen elfárad, és félegyre be is alszik. Ha tovább ottmarad, akkor nem bírjuk letenni aludni, mert túlfáradtlesz. 2 órát alszik, ha többet szunyálna, akkor ébresztés, amit nemszeret, de muszáj, kimutattuk statisztikai adatfelmérések tömkelegére támaszkodva, és akkor megismétlődik a reggeli banzáj: ha jókedvű jáccás, uzsonna, ha rosszkedvű (értsd: üv9lt, ha csak hozzászólok), akkor vonatosmese. Igaz, a vonatosmese kezd alábbhagyni, de eleddig az volt a gyógyír a lelki bajokra. 3-4 körül sikerül kitessékelnem magunkat a lakásból, s irány a park, ha esik, akkor csak sétafika, esetleg bevásárlás az ABC-ben. A parkba séta elég vicces, mert Szebi nemcsak közönségesen sétál, hanem "traktort" tol. Amikor a jáccótér már hallható közelségben van, felveszi a teherautóját, és elkéri a homokozóvedrét, a piros és a sárga lapátját, meg a kék gereblyéjét, a sárga lapátot nekem adja, mert az anya sávöl, a pirosat megtartja, mert az "májn"!, és így folytatjuk utunkat. Az úton átkeléskor mindig odanyújtja pici kezét, és ha nem jön semmi, akkor megjegyzi, hogy "nincs kar". A jáccóterezés elég furcsa manapság, úgy egy hetem indig a közelemben marad, és ha egy másik gyerek közelít, gyorsan felkapkodja a játékait, nehogy már más is jáccon velük. Igaz, ma előforult, először az utóbbi 10 napban, hogy nem kezdett el rinyálni, amikor Berend hozzáért a teherautójához. Máté általában a babahintában lengedez, vagy ha elunja, Szebi ölében csusszan le a csúzsdán. Nagyon élvezi!
5 körül hazarobogunk, s vacsorát melegítünk/készítünk, mert 5.30-kor már farkaséhes a család. Szebi belapátol mindent 5 perc alatt, és megint játszik egy kicsit. Főleg az autókkal, a nappaliban lévő kanapét használja autópályaként, vagy felsorakoztatja őket, és megszámolja mindent, így ni: one, two, one, two, tíz, húsz. Sokszor megkét, hogy Mátéval játszhasson autósat: "baba car", de ha Máté a vonatához ér, akkor sikítozásba csap. 6-6.30 körül felmegyünk fürödni. folyt.köv.

Szeptember végén

Elaludtak, asszem. David munkaügyileg elutazott, így rámhárulnak a szülői teendők. Vazeg, piszok nehéz két gyereket eccerre elaltatni: mert a babakorú üvölt, ha le merem tenni, olyan fáradt, de muszáj mégis, mert Sebit csak úgy tudom bepizsomázni. Végül minden sikerült egyedül: vacsiztatás (Máté a hajamtépte!), fürdés (Máté feje koppant :( ), ágybabújtatás (Máté a vállkendőben), de nem egy leányállam, abbiztos. Úgy határoztam, testületemileg, hogy énis korán lefekszem alunni, hogy legyen elég erőm, amikor reggel 5-kor elkezdenek kotkodácsolni.

Ja, le a kalappal a gyermekeiket egyedül nevelők előtt: én végkimerülésben idegösszeomlanék. Persze, biztos ehhez is hozzá lehet szokni, de én nem akarok...

A házeladási helyzet tovább romlott, midőn a szomszéd ikerház távolabbik fele szintúgy piacra került. A fene. Marha drágáért adják, így van reményünk arra, hogy a potenciális vevők inkább a mi alacsony árszabású, ámde fokozottan elegántos kicsiny lakunkat választják. Ja, a banya amúgy is a zucca idegeire megy: kutyáját a ház elé köti, s az eb ugatásával felveri a gyerekeket (s az anyákat), lepisili a szomszéd teraszát, lesből támadva halálrarémiszti a járókelőket, s hajba-szőrbe kap más kutyákkal. Már a félucca szóvátett valamit nála, de ő lesemszaharja, azazhogy dehogyisnem.

Ja, a képek. Ma készültek, evés témakörben. Minthogy Máté farkasmódra zabál, újabbnál újabb nyalánkságokkal kell előállnom. Merthát a banán meg a sültalma nem pálya, ha az ember naponta 3-4-szer is azteszi. Meg az egysíkú banándiéta be is dugaszolja az embergyerekének alsófelét. Naszóval, Máténak vettem egykét biobabaeledelt, merthamár nem énfőzöm, legalább legyen kevésbé káros. Az egyik áfonyapüré volt, ami másodszülöttemnek cseppet sem ízlett, de én nagyon jól szórakoztam, mert hihetetlen pofákat vágott. A száját azért csak tátogatta mindegyre.

Szebi meg maffint eszik, amibe csokidarabokat csempésztem, mert azokat keresgéli, és így észre sem veszi, hogy lám, a korpás maffin megevődött. Ilyen egy anya vagyok én...

Csütörtököt mondok

Belepistultunk a festésbe. A ház a feje tetején áll, mindent lekentünk, s teljesen kidöglöttünk. Többnyire David apukája segített, ami nagyon szép tőle, csakhát hihetetlenül zajos egy ember. Nem hangos, halk szavú ő, de olyan nagy zajt csap bármit csinál, hogy folyton felébreszti a gyerekeket.
A festés utánra már csak a rendrakás-szépítgetés marad, meg a felesleges cuccok szomszédba hurcolása. És aztán eladjuk, de elám. Ha kell valakinek, mármint.

Máté aranybogárról muszáj írnom, mert csodanagyot fejlődött a hetekben-napokban. Kezdjem azzal, hogy a kiságyban feláll, felhúzza magát, és oldalazva lépeget. Hathónaposan, nemsemmi. Négykézláb is nyomja, de leginkább kétlábon szeret állni. Ja, onnan lehet csak jó hangosat puffani, anyának szívbajt okozni.
Mostmár rendesen eszik, pedig még csak egy hete kezdtük el a banánozást. Gondoltam, szép lassan, naponta egyszer egy picit. Nemám! Visít, ha látja, hogy eszünk, és ha éhes, biza neki is rendes kaja kell. A szopizás elalvás előttre meg pánik esetére van fenntartva. A menü elég uncsi egyelőre: banán, sültalma pépeses, avokádó zóugyancsak pépesen, de azt kiköpi, és rizsdara, amit almával kell keverni, hogy megegye. Ivott már kamillateát is, de ez elég cécós, mert az üvegbőlivás nem a kenyere.
Hintázni is szeret a lelkem, hálisten, így kicsit egyszerűbb az életem, amikor a jácccótérre megyünk.

Nemúgy azonban Sebivel. Aki megint elég szeszélyes napokat él át: leginkább kihagyja a déli szunyát, s este 6-7-kor bealszik. Sokat sikítozik, ha Máté elveszi valamelyik játékát, vagy ha elindul az egyik könyve felé, vagy ha ránéz valamire, ami az övé. Nem könnyú eset, de tanulgatja, hogyan ajánljon valami mást cserébe az öccsének. Szinte sosem jön be, de majd idővel tán.

Na mostmár elég, ágyban a helyem. Majdmég.

Képekmár megint

Ágybabújáskori rituálé Hasoncsúszkálós padlófeltörölde

Mármajdnem alszik
Kisboci

Egy nemnagyonjó nap

Ma végre megszületett David hugnak, Kayleenek kislánya. Két héttel később, mint kellett volna, dehát neki senki nem szólt! Meglepetés lett eléggé a dolog, mert kisfiúra számítottak az előzetes ultrahangos vizsgálatok alapján. Namindegy, a lényeg, hogy a világrajött. Énmeg úgy elérzékenyültem...egészen babamániás lettem. Dehát.
Szebinek nehéz napja volt. Nem aluttt el ebéd után, pedig Jennél nagyon elfáradt. Azé nem aludt el, mert kakit gyártott, s ilyenkor nem alszik el. És ez nem is volna baj, hiszen ilyenkor hamarabb bújik este ágyba, viszontagság a délután iszonyúan nehéz vele. Mert rettenetesen fáradt, és csak csetlik-botlik, és túlérzékenyen reagál mindenre, és bizony az ember idegzete ugyancsak megpróbáltatik. A mai eset különösen idegölőre sikeredett, azért aztán Daviddel most borozunk....a csoki már elfogyott :)
Elkezdtünk házatszépłtgetni, hogy a vevőknek minél jobban tessék. Egy pár héten belül ugyanis eladjuk. Mostmár komolyan készülünk a költözésre: ezer dolgot kell elintézni ,megszervezni, lefoglalni, felkutatni. Be vagyunk sózva, mint a füstöltszalonna. Sebi már majdnem meg tudja mutatni a térképen, holvan Anglia, meg Magyarország, bár leginkább Indiát mutogatja, mert az lila a térképünkön, s az neki a kedvenc színe.
Holnap jön Ferenc, aki fordító, s itt lesz nálunk egy darabig. Csövedzik. Hoz nekem Balatonszeletet, meg kiflit, Sebinek könyveket, Davidnek bort. Jajdejó!

Szeptember elején

Máté tegnap kaptameg az első adag védőoltását. Vártunk vele, hadd erősödjön a kiscsávó, de még így is elég bizonytalan voltam döntésünk helyességében. Viszont Máté elég hősiesen állta a kínzást, alig sírt, és ezúttal énis megálltam. A doki javaslatára adtam neki fájdalomcsillapítót kétszer is, de ennek ellenére - vagy éppenemiatt - nagyon zűrös volt az éjszakánk. Sebőce meg ma sem szunyált ebéd után, így egész délután "hasznavehetetlen" volt. Csak nyarvogott, roppant módon szüleinek idegeire ment.

Mindig elfelejtem leírni, miket mond manapság Szeb. Már egész mondatokat mond, de még csak 2-3 szavasakat. Ha a mondanivalója ennél hosszabb, akkor habog a szavak helyén, de azért már lehet érteni, mit akar mondani. Mostmár mindent papagájmódra ismétel utánunk, főleg, ha nagyon fáradt. Olyankor sokkal többet beszél, nemtom, miért. Számol is, így: One, two, tíz, húsz :)

Képek