Kéthónap elszelelt

Máténak tegnap éjjel rémálma volt, legalábbis a külső jelekből erre következtettünk: álmából felriadt úgy 9 körül, és iszonyú üvöltésbe kezdett. Nem tudtuk megnyugtatni, több mint félórán át visított szegény. Nem is tudom, ébren volt-e vagy sem, de nagyon rossz volt hallgatni, látni szegényt. Aztán végül, amikor végső kétségbeesésemben elkezdtem masszírozni, gyúrni-gyömöszölni a lábát, kezét, abbahagyta a sírást, és mély álmoba zuhant. Csórikám!

A fiúk végre egyszobában alszanak (nem alszanak). Vannak csodajó éjszakák, amikor Szebi csak egyszer sír fel, mert nem találja a vizét, meg Máté is csak egyszer kiabál, mert lerúgta a takaróját. Az elalvás egy kicsit trükkös,. mert Máté még nem tud csendben álomba szenedrülni, hanem jajongva és énekelve, amit Szebi felettébb viccesnek talál, és mindig röhög, vagy beszól. De általában mégis ő alszik el előbb, és Máté csak úgy egy félóra múlva követi. 6.30-ra 7 órára már miondketten alszanak, egészen reggel 6.30-ig, ami elég jó a mi alvászavaros családunkat tekintve.

Máté nagyon jó pofa. Megy ezerrel, babakocsiba már nem akar ülni. Perke, főleg a másik irányba menne...Eszik sokat, és nyammog még mindig hozzá. Kedvence az avokádó, megenne egy egésszel is, ha hagynánk. Egyedül is szeret-tud játszani: órákig elvan a kisautókkal, meg a székkel, általában az előbbieket guríva le az utóbbin.