Ezek még mindig a múlt eseményei, de idő hiányában ugye és a többi. Szóval:
2006. június 17.
Sort kerítettünk az első autós kalandunkra: egészen a tóig merészkedtünk. A mintegy 5 perces utat a kislegény végigaludta. Azután szlingünkbe gyömöszöltük, és úgy sétánygattunk a sétányon.
2006. június 20.
Az elmúlt napokban Sebi csak evett és evett és evett. Meg nagyokat és egészségeseket kakilt. Esténként iszonyúan horkol a szentem. Próbálkozunk babaorrcseppel, de nem nagyon használ. Eccer-kéccer ha tüsszent, egy nagy fikuszbigusz lát napvilágot, de az sem javít a horkoláson. Mi meg leröhögjük a fejünket. Micsoda szülők!
2006. június 26.
Bocifül kéthetes, és mink Nobletonba, a Morrisok éves összejövetelére mentünk. Egész babasereglet gyűlt össze: David húgának óriási bébije vitte el a pálmát. Félfeéves, de az emberek általában egyévesnek nézik, hihi.
Június 29.
Megmérekeztünk. Babóca 8 font és 4 uncia. Hatalmaaaas!
Július 3.
Háromhetesen felmentünk Muskokába, a nyaralóba. Az egész ottlét kissé kaotikusra sikerált, mert David húgának a gyerekei is ott voltak, így aztán volt sok mulass és nemulass. Összességében jó volt a dolog, csupán az utolsó napokban kaptam idegösszeropit az anyóstól, hehe. Aznap éjjel, amikor visszaérkeztünk, elrepedt egy vízcső a már majdnem elkészült pincében, és elárasztotta az egész kócerájt. Ahhoz képest, hogy a szőnyegpadló tocsogott a víztől, és a falak is egészen átáztak, mink eléggé jól viseltük a dolgot…ilyeneket mondogattam magamnak például: csak semmi pánik, meg hogy fő a nyugalom. És közben arra gondoltam, hogy babócánk ép és egészséges, és csakis az számít ezen a világon.
2006. július 8.
Bocifülű négyhetes. Végre beadtuk a derekunkat, és beszereztük a BabyBjörn babahordót. Volt ugyan már vállravethető kivitelű berendezésünk, de a palánta nem mindig tekintett rája kedvteléssel. Meghát azén tollason edzett hátamnak is jobb megoldást kellett kieszelnünk. Azóta BjörnBorg a kedvencünk, már többszöris kirándultunk vele ide meg oda, ugyanis Sebi szinte minden körülmények közepette képes benne álomra hajtania piciny fejit. S az nagyonis díjazandó cselekedet tekintve a hosszas és fárasztó bömbölde-időszakokat…Szóval éljenek a svédek!
A sikeres babaeszköz-beszerzést követően étterembe mentünk, s drágánk végigaludta az ebédet. Aztán meg babaülés-beállítás következett, ami itten rendőrség-nyújtotta szolgáltatás, és szerintem igen hasznos. Mert kiderítették, hogy az ülés totálisan helytelenül volt beszerelve.
2006. július 9.
Ma meglátogattuk Ront meg Jasont az új házukban. Csóringerek Jason szüleivel élnek. Alighogy megérkeztünk és bemutatkoztunk egymásnak, Sebi egy nagyot trottyantott bele a babaülésbe, bele a nadrágba, minden, de minden besárgult tüle. Volt nagy ámuldozás, sürgés-forgás, babakaka-elhárítás. Énmegcsak röhögtem magamban, hogy „Ez az Sebi, ügyes fiú vagy” – Jason szülei ugyanis a végletekig rend- és tisztaságmániásak, olyannyira, hogy a szőnyeget megfésülik, hogy a szálak egy irányba álljanak, rendezetten, haha…szóval ennél jobb belépőt el sem tudtam képzelni.
Este csak egy kétórás nyűgkorszakot kellett átélünk. Kösz Sebbencs! Egyibkint egész nap ösnyevisznya, ha 4 órát alutt. Eznemjárja.
2006. július 10. hétfő
Ma lesétáltunk reggelizni a főutcára. Eleddig ez volt a leghosszabb sétánk Sebivel.
Bocifül reggelente elég zaklatottnak tűnik. Arra gondoltam, lehet, hogy még a koffeinmentes kávé is befolyásolja csórikámat. Szóval egy darabig leállok, s megláttyuk. Vagypedig a tejtúltermelési válság áldozata a kedves. A biztonság kedvéért ezért kajálás előtt lecsapolom az előtejet, hogy nekimár csak a java jusson, ami lassabban is csordogál. Eddig úgy tűnik – hogyelne kiabáljam – műxik a trükk.
Ma végre jólalszik pöttömpannánk vagyis babszemjankónk. Hálisten, legalább mink is pihengetünk, és regenerálódunk. Ilyenkor több energiánk van kisfiunk csodájára járni, és büszkélkedni, meg ámuldozni, hogy milyen szép!
A szülőtranfolyamon (vagymin) megismert Melisszáék kisfia sikeresen felépült a műtét után. Szegényke valaminő nagyon ritka szívrendellenességgel született, amit muszáj volt műteni. El sem tudom képzelni, hogy min mentek át szegény szülők…
2006. július 11. kedd
Bocifül remekül aludt, egy ízben még a kétórai betevőjéről is megfeledkezett, és továbbaludt. Hatkor azonban végleg felébredt, és mivel ilyenkor már csak a szülők mellkasán hajlandó visszaaludni, ráragasztottam David hasára. Így aztán egészen félkilencig együtt továbbaludtak. Énmeg végre elintézhettem egykét dolgot, jajdejóvolt.
Úgy tűnik, Sebi ma jobban eszik, s nemtom, ez vajh a koffeinelhagyásnak tudható-e be, avagy. Ezért inkább nem iszom kávét, mert sose lehessen tunni.
2006. július 21.
Az egész hetet a nyaralóban töltöttük. Csodajóvolt: ezúttal csak mi voltunk ott, meg David anyukája, s így végre pihenhettünk ezerrel. Bocifül egyre aktívabb, és már ránk is vigyorog eccer-kéccer. Volt azért pánik is: négy napon keresztül nem volt kaki…De aztán meg vége sem akart szakadni a pottyanatáradatnak.
Felfedeztük, hogy őkelme hason alszik a legjobban. Igaz, én eléggé parázok, de napközben mégis hasán altatjuk, mert imádja.
Tegnap este a szokásos nyenyereidőszak alkalmával autókázni kényszerültünk, mert semmi sem tudta megnyugtatni a kisherceget. De ottaztán elaludt, és alutt is három kerek órát meg egy felet.
Jelenleg Sebi „napirendje” a következő: Kelés úgy 6-7 körül, éber órák, és zaba felváltva egészen nyolcig. Akkor álomba zuhanás következik, ha szerencsések vagyunk, ha nem, akkor 11-ig kukorékol. Aztán megin’ alszik, és ez így megy délután négyig, amikoris következik a második éber időszak. Evés után nézelődés, kurjongatás és kacarászás, majd minden átmenet nélkül üvöltözés. Ilyenkor általában az egyetlen megoldás a BabyBjörn. Abban elalszik, vagy legalábbis elcsendesedik ,és nézelődik. Legtöbbször nem is tudjuk letenni, mert akkor az egészet újrakezdi. Így aztán Björnöstül vacsizunk, meg sétálunk, meg minden. Ha felébred, akkor minden másnap, vagy ha nagyon dzsuvás, akkor minden nap irány a fürdőkád, amit imád Sebi. Aztán megint kaja, merthogy a törülközés közbeni kiáltozás alatt egészen megéhezik az emberfija, és megin’ alvás a björnben, vagy nem. Esteleg egy nagy hányás. 10-11 körül kezdődik az iccaka. Az első etetésig általában 3-4 órát alszik. Kaja 10 percig, büff, apahasán elalvás, vissza a bölcsőbe, és két óra múlva, úgy 4-5 körül még egy zaba. Apapocak, bölcső, de ekkor már nem alszik el, csak mocorog, és rövideket szunyál.
Július 27.
Pocak olykor már átalussza az iccakát. Vagy ha nem, akkor csak szopizni ébred fel rövidke időre, s a pelenkacsere alatt már be is alszik. Még az apahasánaltatásra sincs szükség. A dolog hátulütője, hogy mielőtt álomba szenderül, 3-4 órán keresztül sír, kiabál vigasztalhatatlanul. Ideig-óráig sikerül elterelni a figyelmét sanyarú sorsáról, pl. a hintába tesszük, vagy a pelenkézóasztalon kacagtatjuk. Leginkább David alkarján csüngve szeret ilyenkor lenni, de sajna, ez sem elegendő: a dolog vége mindig óriási bömbölés, arcveresédés lesz, és még a cickó sem nyújt neki vígaszt. Ilyenkor tudjuk, eljött a vég, és mostmár egészen az elalvásig ordítozni fog a drága. Pár napja még az autókázás sem segített, a björnborgra is fittyet hányt. Tegnap este mindketten idegösszeomlottunk, de aztán sikerált annyira összeszednem magam, hogy a cicimen megnyugtassam, és aztán álomba ringassam. Éjfélkor már aludt, mint a tej (a „balhé” 7-kor kezdődött!)
Pár napja voltunk a bábáknál az utolsó viziten. Sebi nagyon „magas”: 60 centi. Hat hét alatt 10 centit nőtt. Egyáltalán nem pocokszerű, csupán 4 és fél kiló. Fogalmunk sincs, kire üthetett, hogy ilyen nyúlánk. Egyedül anyai nagyapán volt égimeszelő, akit sajna, nem is ismertem.
Most már mosolyog is rendesen, sőt, gügyörészik, ha szerencsések vagyunk, nekünk is, nem csak a plüssállatoknak. Egyre jobban érdekli a környezete is: a karunkon vagy a „szlingben” ücsörögve nem győzi a fejét forgatni, mindent meg kell néznie. Ha társaságban vagyunk, akkor példásan viselkedik, tökjó.
Este sikerült kiküszöbölnünk a sírós időszakot: vacsi után elmentünk egy nagyot sétálni a tópartra. Mire hazaértünk nagyon éhes volt Sebi, jól be is zabált, aztán gyorsan kihányta. Éreztem, hogy ez következik, mert ilyenkor mélyen a szemembe néz, és nagyon csendben van, ami már magában is elég gyanús. Szóval jól beterített engem is meg a szófát is. Aztán még egy zaba, és még egy hányás, és végre nagy fáradtan elaludt…
