Szeb, Máté, Fló

Naplószerű, amibe csak nagyritkán van időnk írni

Wednesday, April 11, 2007

Tízhónaposan

A világ a fejetetejére állt. Sebi mármint. Eleddig független lelke hirtelen 360 fokot fordult, és levakarhatatlanná vált. Csak velem akar lenni, felkapaszkodik a lábamra, állandóan szopizni akar, és a bébiszitterre rá se tud nézni. Elüldözi valósággal. Pedig milyen jól mentek vele a dolgok. A hatodik foga is most bújik, tán attól ilyen nyűgöske.

Húsvétkor Mont Tremblant síparadicsomába mentünk, családostul mindenestül. Egész hétvégén esett a hó, csodaszép volt. Igaz, ebben nem sok örömöt leltem, mert Szebiztem egyfolytában, de mégiscsak szép volt, na. Az autókázást kissé jobban viseli, alig kéccer kellett megállnunk miatta. Már egészen másként sír: egészen úgy, mint egy nagyfiú. Látszik rajta, hogy mekkora sérelem ez az ő lelkén, hogy le van ide kötözve, és nem mozdulhat, nézelődhet kedvére. Csórikám, teljesen megértem.

Az evés kicsit jobban megy. Már harapja a banánt, de néha túl nagy a falat, és kiöklendezi. A pirítóssal is próbálkozunk, de kiköpi minduntalan. Eszik avokádót is, meghát a pépesített kajájat.
Az alvás...most éppen jól megy, már majd' 3 órája szunyál. Csak iccaka is ilyen jól menne. A legjobb esetben 10-kor és 3-kor kel fel szopizni. De ez ritka...inkább többször.

Ma törpént meg először, hogy az elétett falatkák közül egyet sikerült a szájába továbbítania. Perke ezis banándarabka volt, hehe.